Neal Stephenson: Snow Crash

Mindig bajban vagyok, amikor valami kultművel fogok kötekedni. Mondjuk azt, hogy nem vagyok célközönség. Persze ez nem igaz.
A Snow Crash - magyar címe Snow Crash, amit utólag megértek és megbocsátok - a cyberpunk irodalom egyik kiemelkedő darabja. Amerikában játszódik, ami jócskán átalakult, franchise-alapon működő minitársadalmakká. Az olasz maffia kőkemény pizzaszállító üzletbe kezdett, de meghagyták az összes maffiás klisét, ez igen szórakoztató (aki nem viszi ki 30 perc alatt a pizzát, annak utóbb gyanús körülmények között nyoma vész). A főszereplő, Hiro Protagonist nevű hacker eleinte pizzafutárként dolgozik, később adatokat gyűjt a CIA-vel összeolvadt Kongresszusi Könyvtárnak, még később pedig meg kell mentenie a világot. A világot egy vírus fenyegeti, amely egyben számítógépes vírus, de biológiai vírus is, és az emberi agy nyelvi készségeit befolyásolja. Persze, az emberiség történetében nem új dologról van szó, így keveredünk a sumérokhoz meg a Bábel tornya-sztorihoz. Még Chomsky, a neurolingvisztika ősatyja is előkerül.
Van benne háromdimenziós webalapú virtuális valóság, mint amilyen a secondlife, ez elég jó, és nem mellesleg Stephenson találta ki az avatár kifejezést. Hiro Protagonist két szamurájkarddal közlekedik, ami szintén stílusos. A legjobb figura persze Y.T., a tizenöt éves ultralaza futárlány, akinek a szövegét a fordító a pesti biciklisfutár-szlengből kölcsönözte, ez remek ötlet volt, pirospont. Igazából egy egész jó hangulatú könyv lenne ez.
Jó az alapötlet is, cyberpunk, sumérok, neurolingvisztika. A szerző alaposan utánanézett a suméroknak. Túl alaposan. És "ha én megszenvedtem ezért, szenvedjen az olvasó is"-alapon egy Könyvtáros-avatar a virtuális valóságban mindent elmesél, amit a sumérokról valaha is tudni akartunk meg amit sosem akartunk tudni. Messze sokkal, de sokkal többet, mint amennyi a megértéshez szükséges lenne. Semmi baj az ismeretterjesztéssel, de az már baj, ha addig motoros üldözés folyt, aztán harminc oldal egybefüggő sumér történelemlecke, aztán megint szamurájkardozás. Nagyon sokat elvesz a könyv lendületéből, és a túl sok info miatt össze is zavar. A további probléma, hogy időnként eszement zöldségeket ír le a neurolingvisztika terén. Amikor elhangzik, hogy a mély nyelvi struktúráink az agytörzsben vannak, és a vírus rátekeredik az agytörzsünkre, akkor legszívesebben sikítanék, márpedig jó sokszor emlegeti. Amikor bekeveri a herpeszvírust és a DNS-vírusokat, az is totál zavaros. Megváltoztatja a vírus a sejt DNS-állományát. És? Ennek mi köze a nyelvi kifejezőkészséghez? Na és, hogy az ember orra elé tartott bittérkép a látóidegen keresztül bejutva éri el a hatást az agytörzsön... ó, ne. Hát, ha azt mondom, zavaros, akkor az enyhe kifejezés. Annyit dolgozott ezen a könyvön. Elolvasta az egész sumér történelmet, és még hozzá is tett (olyan régészeti leleteket, amik csak a jövőben fognak előkerülni). Akkor miért nem lehetett megmutatni a végén egy neurológusnak is? Meg egy szerkesztőnek, aki valamivel gördülékenyebbé teszi. És lehet, hogy ennek egy kis részéért a fordító felelős (mondjuk agytörzsnek fordított valamit, ami nem az, nem tudom), de az egészért semmiképp. Nem lehetett volna ezt jól megírni? Rengeteget idegeskedtem ezen, mert az alapötlet jó, a hangulat remekjó, a szereplőket is bírtam. Kár érte. Ja, és mivel nem olvasok rendszeresen cyberpunkot, én a nyelvezetére is rá tudtam időnként csodálkozni.
- Da5id - mondja Hiro. - nem hiszem el, hogy hiperkártyát fogadtál el egy monokrómtól!
Így beszélnek benne. Vicces.

Stephensonról az endless-en
Az indexen dicsőítik a Snow Crasht
Ez a blogger itt lehuzza
Stephenson weboldala