Kb 10 éve olvastam először, vagy több, és most újraolvasom. Mert vannak ezek a könyvek, amelyeknek egy rövid időre átveszem a "gondolkodásmódját", és erre a célra használom őket. Például, ha nagyon belefásulok a hétköznapokba, akkor valami Marquezt kell elővenni, és rögtön rájövök, hogy az élet tele van szenvedéllyel és csodákkal. Vagy ha zűrös idők járnak, és kellene valami higgadt és megnyugtató, akkor Szinuhe vagy Turms, a halhatatlan.
Történelmi regény a görög-perzsa háborúk idejéből, ehhez többet nem is tudnék hozzátenni, mivel történelmileg tájékozatlan vagyok. Úgy tűnik, Waltari azért velem ellentétben évtizedekig tanulmányozta az adott korszakot, és semmi kétségem afelől, hogy a tengeri ütközetek minden másodperce az utolsó faragott lándzsahegyig megállja a helyét a valóságban. Akit érdekelnek a történelmi regények hiteles, korhű részletei, imádni fogja.
Én a szövegért és a karakterekért olvasom. Szeretem, ahogy Waltari ír, tisztán, nyugodtan. Turms, a főhős csomószor életveszélybe keveredik és szerelmi viharokat él át, mégis az a benyomásom, hogy végig valamiféle derűs sztoicizmussal szemléli az életét, ami rám is átragad, és ez jó. A női főhős pedig, Arszinoé, egyszerűen zseniális. Waltarinak nem lehetett nagy mázlija a nőkkel, majdnem minden regényében szerepel ugyanis egy-egy gonosz, csábító perszóna, aki letereli a helyes útról az amúgy becsületes fiatalembert, de Arszinoé olyan zseniálisan pofátlanul és nőiesen teszi mindezt, hogy egyszerűen muszáj tisztelni. Szerintem imádnivaló karakter, Exemnek (becsületes fiatalember) viszont azért nem tetszett a könyv, mert annyira idegesítette a hazug, anyagias, önző szuka.
A Turms, a halhatatlan még abban is különbözik a többi Waltari-féle történelmi regénytől, hogy sokkal-sokkal több benne a misztikum és a természetfeletti, és ettől sokkal izgalmasabb. Még így is, hogy tudom, mi a vége.
Bárhogyan is legyen, te idegen, aki én vagyok, óva intlek, főként a kétkedés betegségétől, mert ez a legrosszabb betegség, ami utolérheti azt, aki visszatért. Ilyenkor vonulj a magányba, és ne higgy a többieknek, hanem higgy inkább önmagadnak, önmagadat hallgatva, és higgy inkább saját értelmednek, semmint másoktól szerzett tudásodnak.
Kedves András,
igen, először a Szinuhét olvastam, még anyukám adta kölcsön és nagyon tetszett, meg még egy történelmi regényét, ami Európában játszódik a középkorban, most nem jut eszembe a címe. De messze a Turms a kedvencem. És ismerek még legalább három embert, aki szereti.
Na, közben találtam ezt is, szóval akit felcsigázott az ajánló, annak még könytárba sem kell mennie.
mek.oszk.hu/01100/01107/
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Ennek a blognak a kommentjei moderálva vannak, így ha a kommented nem jelenik meg azonnal, ne keseredj el, a blog gazdájának előbb jóvá kell hagynia.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Kedves Isolde!
Az első élő ember vagy, mégha az interneten keresztül is, akiről tudom, hogy olvasta a Turms, a halhatatlant, nekem kedvenc Waltari regényem.
Más Waltarit is olvastál? Én majdnem minden, magyarul megjelent regényét olvastam, és ahol lehet, terjesztem az író jó hírét.
Kellemes karácsonyi ünnepet kíván:
Szabó András